Scelaci blogja

Már több mint négy hónapja, hogy ő nincs velem. Ma is sokszor gondolok rá.....,a  mosolyára.Ahogy mondta, hogy Lacus, kivéve, ha rosszat csináltam, mert olyankor Lackózott legtöbbször. Életemben eddig csak két ember szólított Lackónak.

Nem szoktam beszélni Melindáról, de annyiszor eszembe jut, hogy ismertem az ízlését. Tudom, mikor egy filmet nézek, hogy  tetszene neki. Ismerem az értékeit ( és szeretem is )

Pedig lehet, hogy ezek az értékek másnak semmit nem jelentenek.

Finom lélek volt, nagyon jó természettel. Most már teljesen higgadtan tudok róla beszélni.

Meli egyik barátnője, aki szintén ott tanít, ahol ő dolgozott, két kislánnyal vittek egy csokrot oda, ahol történt. Ez egy szép gesztus volt.

Most kicsit oda van a lábam, így nem jártam arra, de Kata készített róla fényképet. Majd a kártyáról készítek papírképet.  

Most nem mondok túl nagy okosságot vele, ( mert ezzel szinte mindenki így volt ) de régen sokkal egyszerűbbek voltak a dolgok. Nem voltak ekkora financiális, gondolkodásbeli, és értékrendbeli különbségek az emberek között. Valahogy ebbe a rohadt nagy, büdös demokráciában az emberi értékrendek is úgy elferdültek, úgy elsatnyultak, hogy mikor az ember elvétve találkozik egy igazi értékkel, már képes rácsodálkozni, holott azelőtt ez azért nem számított akkora kuriózumnak.

Néha olyan jó lenne visszahozni dolgokat. Sokkal kevesebb cuccunk volt, mint a mostani fiataloknak, de apróságoknak is tudtunk örülni. És elkérték a személyit, ha rumos kólát akartunk inni. De végig tudtuk röhögni a 4 óra sorbaállást mozijegyért, egy-egy jobb filmre.

És nem dugtuk meg első randin a csajokat a disco mögött, csak izzadt a tenyerünk, hogy meg merjük-e csókolni őket? Sok minden változott azóta. Nem volt MP4, meg IPOD , meg mobil, de ha sikerült az MK25-höz egy jó kazettát szerezni, annak már nagyon örültem.

Amikor kaptam egy Tisza sportcipőt, istencsászárnak éreztem magam, és lefekvéskor le se nagyon akartam venni. Valahogy szerényebbek voltak az igények is. De sosem kellett aggódni a holnapért.......

Tenyeremben izzó parázs

Szememben lángok égnek

Ha nem is mondom állandóan

De nagyon sokszor félek

Olyan nagyon jó lenne

Félelem nélkül élni

Önfeledten, vidáman

Mert senki nem szeret félni

Nem magamért aggódom

Bár jó, hogy van kit féltenem

De vigyázok rájuk nagyon

S nem bénít a félelem.

Az átkos egypárt rendszernek is voltak óriási hibái ( bár szerintem most is egypárt rendszer van ). És az elmúlt két évtized is rúgta az egyik öngólt a másik után. Nem kívánok senkit felmenteni, mert vigye el mindenki a saját balhéját. De az elmúlt két év rosszabb, mint egy horror. A gazdagok még gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbek lettek.

Az elmúlt két év ténykedésére próbáltam kulcsszavakat, kulcs mondatokat találni, amik leginkább jellemzik. A magán nyugdíj pénztárak betéteinek elsíbolása nem volt kispályás.

Miközben az egészségügyből, a gyógyszerkasszából hatalmas összegeket vonnak el, addig Bivalybasznád - Felcsúton és még néhány helyen az országban milyen súlyos milliárdokat öltek, és ölnek bele ebbe a magyar fociba. Az összes baklövésükért az EU, a zsidók, a kommunisták, a terroristák, a pici zöld Marslakók a hibásak.

Sokáig gondolkodtam azokon a bizonyos kulcs mondatokon.

Számomra a FIDESZ kormányzás legfőbb üzenete, hogy bünteti a szegényeket, csak azért, mert szegények. Bünteti a betegeket, azért, mert betegek. Bünteti a munkanélkülieket azért, mert nincs állásuk. Egymillió munkahelyet ígért Vitya. Ehelyett megszűnt még vagy négyszázezer állás. A valósághoz Kövér áll közelebb, mert ő nem állást, hanem kötelet kínálgatott az embereknek. Másfél millió kötélre lenne szükség. A kérdésem, az ország felének miért nincs miniszterelnöke, miért nincs kormánya?

Amikor jön a baj, akkor csőstül. Apám rákos. Hétfőn műtötték.

Két daganatot távolítottak el.

Most már lábadozik, jöhet a gyógyulás. Mi pedig aggódunk érte, hogy még sokáig köztünk legyen.

VV Krisztofel megverte barátnőjét VV Veronikát. A veszekedésük tettlegességig fajult.

Krisztofel többször megütötte, megrugdosta, majd fojtogatta barátnőjét. - ez hihető

Veronika a verés következtében kórházi ellátásra szorult, zúzódásokat és agyrázkódást szenvedett. - na álljunk meg egy szóra! Agyrázkódást? Fizikai képtelenség! Kit akarnak átvágni? Annak a nőnek botoxból van az agya. Bár állítólag karácsonyra kap egy új 200 köbcentis szilikon agyat.

 

 Betörőket fogtam. Két román gyereket kaptam el a ház pincéjében. A mi faházunkat is felnyomták, meg még vagy nyolc másikat. Amikor észrevettem rájuk zártam a faház ajtót és hívtam a rendőröket. A miénket már kipakoltak mindent, ami értékes volt. És nincsenek meg a cuccok. Ezek szerint többet fordultak.

Nekem pl elvittek 3 monitoromat, egy ciklámen tévét, egy számítógépet stb.

Tegnap este kinyitottam egy üveg bort. Ültem a szobámban a sötétben. Gondolkodtam, és közben elszopogattam az üveg tartalmát. Nem tudom miért, de olyan jól esett ez a csendes nyugalom. Simogatta a torkom a nedű, és olyan jól eső lebegő érzés volt.

Itt most nem a köbméternyi csokitojásról, meg az ember nagyságú plüss nyulakról akarok beszélni.

Ajándékot kapni jó ( gondolom én ). Én mégsem kedvelem a húsvétokat sem. Ugyanaz, mint karácsonykor. Mindenki siet, mindenki ideges, mindenki hülye. Készülődés és bevásárló őrület. Mintha ezekben a pénzszegény időkben ilyenkor akarnák túllicitálni egymást az emberek.és ha még csörög valami apró a zsebünkben, még azt is rádobjuk az ünnepekre ajándékra.

De vannak valakik, akik így ünnepekkor mindig gondolnak ránk. Ezek a közművek. Nyitod a levélszekrényt, ahol a képeslapok között megtalálod az ő ajándékukat amit számlalevélnek álcázva küldenek neked. Csak neked, hogy bearanyozzák vele az ünnepeket.

Mert nincs olyan karácsony, vagy húsvét, hogy közvetlen előtte még ne lepjenek meg egy elszámoló számlával. Víz, gáz, villany mindössze 25 ezer plusszal terheli a családi kasszát.

Én bevallom, néha jobban örülnék egy plüss nyúlnak.

A pénz sosem volt igazán fontos az életemben. Talán azért is, mert sosem volt annyim, hogy túlságosan nagy jelentőséggel bírjon. 

Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy ha választanom kellene, hogy boldog legyek, vagy gazdag, akkor a szív győzött volna, és nem az ész. Illetve nem pénzen szerettem volna látszólagos boldogságot vásárolni. Hát, ha így visszatekintek, eddigi életem gazdaságilag nem volt egy sikertörténet, mondanák a nagy közgazdászok. Gazdag sosem lettem ( sajnos boldog sem )........

Én komolyan gondoltam azt, ( és nem csak ócska frázisnak ) hogy vannak a pénznél fontosabb dolgok is az életben. De ha ezeket a "fontosabb dolgokat"táncolni, szórakozni, vacsorázni, vagy moziba / színházba akarod vinni, manapság az is sok pénzbe kerül.

Akkor most hogy is van ez? Most akkor fontos, vagy mégsem?

Ráadásul én is ismerek olyan leányzókat, akik két lábon járó számítógépek. Valószínűleg tőlük szedhette az agyoniskolázott Fideszes vezetőnk,( Lázár bányaló ) azt az ócska dumáját, hogy minden ember annyit ér, amennyije van.

Ez a narancs agy túldimenzionálása. Ezek szerint az ér a legtöbbet emberileg, aki a legtöbbet tudta összelopni, összeharácsolni a közből.

Akkor ezek szerint egy ember élete kifejezhető pusztán csak számokban?

Akkor Lázár szerint mennyit ér egy emberélet? Egy segédmunkás élete kevesebbet? Aztán egy tetőfedő mesteré egy kicsit többet? Aztán egy politikusé az meg már szinte megfizethetetlen, csak azért, mert bárkit meg tud venni kilóra?

Bár máshol is előfordul, de ezt nyugodtan hívhatjuk már HUNGARIKUM -nak. Megint sikerült dicső kormányzópártunknak egy újabb rúgást mérni, a periférián élőkre.